A Wellington bélszín mára a világ szinte minden részén kedvelt karácsonyi fogássá vált. És nem csak azért kerül az ünnepi asztalra, mert rendkívül drága és nem egyszerű elkészíteni. De tényleg egy igazán fenséges, királyi ételről van szó, amit ha megfelelően készítesz el, akkor egészen a következő karácsonyig kellemes emlék marad.
Recept nyomtatása
Wellington bélszín
Elkészítés
Készítsd elő a húst. Ehhez tényleg csak bélszínt, és annak is csak a szebbik, vastagabb részét érdemes használni. Vágd le róla a hártyákat és a kilógó részeket, illetve a két végén vágd le úgy, hogy egy hengerszerű húsdarabot kapj.
Tipp: Ha a bélszínt így előkészíted, rengeteg nyesedék lesz, ami önmagában is egy vagyon. Ebből kiváló tatárbífsztek készíthető Szilveszterre, mi is ezt csináltunk belőle.
Egy akkora serpenyőben, amibe a hús kényelmesen belefér, forrósítsd fel az olívaolajat. Sózd és borsozd a húst, majd közepes-erős lángon minden oldalát pirítsd meg. Ez praktikusan azt jelenti, hogy 2-3 percig sütöd külön-külön a 4 oldalát illetve a két szélét. A végén szép, barna kérget kell hogy kapj a hús minden oldalán. Ez azért nagyon fontos, mert ha bármelyik része is kimarad, akkor később a hús leve kicsorog, és tönkreteszi a tésztát. Utána egy ételecset segítségével kend be minden oldalát mustárral.
Tipp: A hús fűszerezése és megfelelő kéreg sütése nagyon fontos. Egyrészt le kell zárnod ténylegesen a rostokat, mert egy szétázott tésztában tálalt Wellington bélszín hatalmas pocsékolás. Másrészt mivel innentől a húst egyre újabb és újabb rétegekbe csomagolod, úgy kell sóznod és borsoznod, hogy tovább már nem tudod ízesíteni. Ugyanakkor mégis bánj mértékkel a sóval, mert az keményíti a húst, és maga a füstölt sonka is nagyon sós.
Készítsd el a gombakérget, francia szakszóval duxelles-t [ejtsd: dükzell]. Ehhez vágd a gombát nagyon apróra. Ha robotgéppel csinálod, akkor csak a „pulse” funkciót használd, vagyis darál-szünet-darál-szünet módban csináld, különben nedves lesz. Az eredménynek olyannak kell lennie, mintha kb. homok lenne. Aprítsd fel a kakukkfüvet is.
Tipp: a gomba lehet akár csiperke (én ebből készítettem), de használhatsz részben vagy egészben karakteresebb ízű erdei gombákat is.
A serpenyőben forrósítsd meg a hús megmaradt szaftját, és tedd bele a felaprított gombát és a vajat. A lehető legnagyobb lángon pirítsd addig, amíg a gomba el nem főtte minden levét. Az utolsó fél percben add hozzá a kakukkfüvet. Akkor jó, ha pépszerű állagot kapsz, ami majdnem úgy formázható, mintha gyurma lenne. Ha kész, tedd ki egy tálba és várd meg, amíg kihűl.
Most állítsd össze a Wellington bélszínt.
Ezt nagyon könnyű megcsinálni, ha először egy nagyobb folpackot terítesz a munkapultra, kb. 80 cm hosszút. Erre fektesd rá a sonkaszeleteket úgy, hogy egymást fedjék és a hús hosszánál kb. 10-10 cm-rel szélesebb téglalapot alkossanak. A sonkaszeletekre kend rá a gombapürét szintén téglalap alakban. Ez kb. olyan széles és hosszú legyen, mint a hús. Ha kész vagy, tedd a gombapüré közepére a húst, és a folpackot használva óvatosan tekerd fel. Figyelj arra, hogy a sonkaszeletek a tetején is egymást fedjék, tehát ne tekerd bele a folpackot az ételbe.
Ha jól csinálod, egy gombakéregbe majd szalonnába csomagolt bélszínt kapsz. Jó szorosan zárd le a fóliát, és tedd be hűtőbe pihenni legalább fél órára, de az sem baj, ha egy egész napot ott tölt.
Miután a hús eleget pihent a hűtőben ahhoz, hogy megtartsa a formáját (vagy ha egész napon át ott volt, akkor pácolódott is), itt az ideje becsomagolni az utolsó rétegbe, a tésztába.
Ehhez lisztezd be a munkafelületet, és tekerd ki a tésztát. Itthon általában kinyújtva árulják a vajas leveles tésztát, de ha te készíted vagy vastagabb formában kapod, akkor nyújtsd ki akkorára, hogy minden oldalról kényelmesen befedje a bélszínt. Tedd a közepére a húst, és kend meg a felvert tojással azokat a részeket, amik szabadon maradtak. Ez ragasztóként fog szolgálni, hogy egyben tartsa az ételt. Ha kész, tekerd fel. A széleit hajtsd be alá, ha nagyon túllógnak akkor vágd le.
Tedd kivajazott és lisztezett tepsibe. Egy éles késsel óvatosan, hogy nehogy átvágd, rajzolj bele tetszés szerint formákat. Akár vékonyabb tésztacsíkokkal is díszítheted. Kend meg a felvert tojással.
200 fokra előmelegített sütőben (gázsütő 4-es fokozat) süsd kb. 25 percig. A sütési idő függ attól, hogy hogyan szereted a húst, mekkora és mennyire sütötted elő. Kb. 20-25 perc kell ahhoz, hogy angolosra süljön, és kb. 30 perc ahhoz, hogy közepesre. Ha engem kérdezel, ezt az ételt nem szabad elrontani azzal, hogy jobban átsütöd, mert akkor elveszíti a bélszín igazi zamatát és értékét.
Miután megsült vedd ki a sütőből, és pihentesd legalább 10 percig. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az ízletes nedvek átjárják a húst, és ne folyjon ki minden lé azonnal, amikor felvágod.
Megjegyzés
Ha jól dolgoztál, kívül gyönyörű aranysárgára és ropogósra sült, belül pedig csodásan szaftos és rózsaszín Wellington bélszínt kapsz. Egy éles késsel vágd kb. két centiméteres szeletekre, és melegen tálald személyenként 2 szelettel számolva. Leggyakrabban steak jellegű krumplival tálalják. Mivel ez szinte önmagában is egy teljes értékű étel, ezért én valamilyen könnyebb köretet, zöld vagy majonézes salátát ajánlok hozzá. Mi majonézes krumplival ettük, és nagyon finom volt.
